Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
Cím
Átirat
Ezután következik

Szeretet minden lény iránt, és teret és időt átívelő szeretet: válogatás Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) ’Love of Centuries’ művéből, 2/2 rész

2026-07-30
Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Folytassuk „A téren és időn átívelő szeretet” című 3. résszel, Ching Hai Legfelsőbb Mester „Évszázadok szeretete” című könyvéből. Az „Évszázadok szeretete” című vers a szent, ősi szeretettel való újbóli egyesülés vágyáról szól.

3. rész: A téren és időn átívelő szeretet

Évszázadok szeretete (Người Tình Thiên Cổ)

„Ma éjjel a ragyogó csillagok alatt pihenve Gondolataim annál járnak ki messzi bolygókról való Tér és idő nem választhatja el szent szerelmünket Szívem elsorvad az évszázados várakozásban

Hol vagy a lélekvándorlás végtelen körforgásában? Galaxisok millióit kutattam át Lábam elfáradt viharos világok ezrein. Nem tudod?

A felhőkkel távoli birodalmakba utazva Szereteted szétárasztod az egész kozmoszban Míg szívemet hagyod egyedül sodródni - Nem emlékszel egy ősi szeretőre?

Bejártam az egész univerzumot Vágyva, hogy újra egyesüljek veled, kedvesem Még mindig várok évezredek múltán Az idő végtelen, ahogy odaadásom sem hervad el soha!

Ó, a szemek emléke mint azúrkék óceán Mint ragyogó csillagok melyek megvilágítják lelkem Bársonyos haj mint arany felhők alkonyatkor Szőve régi lángoló szerelmünk álmait?

Kecses alakod felmelegíti a téli tájat Finom lábnyomod még a kavicsokat is elkápráztatja Bájos mosolyod tavaszi virágokat fakaszt Édes altatódal-hangod megnyugtatja az esti madarakat.

Hegyek és erdők örvendeznek amikor könnyed léptekkel elsuhansz. Zsenge, smaragd fű táncol a felhőkkel a kékellő égen A természet álmodozó Patakok és erdők tele dallammal. Őszök és telek ezrei múlnak el, a Hold még mindig mámoros Akárcsak az én szívem, a Szeretet örök... Végtelenül hiányzol. Megkoronázom a felvirágzott trónt Hogy a Föld bolygó teljes pompájában ragyoghasson!

Itt vagy! Lelkemet holdak és csillagok ékesítik A hervadt szív most határtalanul virágzik. Ó, drága világegyetem! Már itt van évszázados szerelmem! Érkezésed számtalan világot emel fel, Az öröm hullámai a legtávolabbi galaxist is elérik.

Ám szemünk sarkában csillagok ezrei állnak csendben Te és én ismerősek, mégis idegenek. Mit mondhatnánk - így eltávolítottak az élet viharai?

Nem emlékszel az ősi bolygóra ahonnan jöttünk? És meghitt pillanatok mint takarók esős éjszakákon. Az időtlen szerelem most hirtelen bátortalan! Hideg kavics gördül a végtelen óceán mélyén.

Bizonytalanul nézzük az elválást Találkozunk még ebben az életben vagy csak világkorszakok múltán?

A nappal éjszakába fordul, a párnát könnyek áztatják A Hold és a csillagok halványodnak, felhők süllyednek összetört szívvel. Tudsz mérhetetlen gyötrelmemről? A teliholdat nézve látod-e, hogy fogy? A végtelen óceánban látod-e vágyakozásom könnycseppjeit! A hulló leveleket nézve nem rezdül meg szíved?

A téli szél hosszú, mélabús dallamot jajong Az eső ezen az oldalon nem esik a másikon Elhal az este, vonakodva leszáll az alkony És újabb évszázadig tartó éjszaka jön...

Ó, kedvesem! Inkább találkozzunk álmunkban mint hogy pár lépésre mégis hegyeknyire legyünk Lesütöm szemem hogy elrejtsem perzselő könnyeimet Számtalan szó pereg mint télen az eső A nagy tengerbe zuhogva Menny és Föld együttérzőn nyújtja ölelését Egy rózsa melletted, vagy kard a szívemben?

Végtelen tér Örök idő Csodás vonzalom életről életre Oda örökre.

Miért időzik még mindig a bánatom? Miért nem hervadnak el érzéseim? Felidézem lábnyomainkat minden tájon Számtalan csillag csillogja ki nevedet De most, oly hallgatagok.

Szeretetemet a fehér felhőkre A magas hegyekbe A gyengéd szellőbe küldöm... A Hold és a csillagok megmaradt nyomait gyengéden őrzöm, Nehogy szívem elsorvadjon.

Ó, kedvesem, nem emlékszel múlt sorsunk egyetlen nyomára sem? Kérlek, küldj a szélbe egy apró suttogást: ’Soha nem feledjük egymást!’”

Ezután az „Álom az éjszakában” című vers következik, mely a paradicsomba való visszatérés és az illuzórikus emberi világból való távozás vágyát fejezi ki. E csodálatos verset a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Al Kasha zenésítette meg, és a Tony-díjra jelölt, Emmy-díjas Liz Callaway adta elő a Supreme Master Television negyedik évfordulóján rendezett „Gifting Peace.”(Békét ajándékozni) című koncerten.

Álom az éjszakában (Mơ Đêm)

„Tegnap éjjel, nyugalmas lepedőkről és párnákról álmodtam miközben szantálfa illata lengte be a levegőt Szívmelengető volt az idő Mikor még együtt voltunk, mikor Szerelmünk még örökké tartott.

Tegnap éjjel, azt álmodtam Hátrahagyom az élet vörös porát Könnyű léptekkel a paradicsomba Egyszer végre gondtalanul A virágillatú hegyoldalon - Kín és bánat tovatűnt.

Ma éjjel hazatértem A hegyi eső szüntelenül csepereg Kerekek gurulnak a kihalt ösvényen Felhők csüggnek siralmasan Álmokat gyönyörű látomásokat Hívnak hogy elfeledjem Az illuzórikus emberi világot!

Drágám! Kedvesem! A folyó fáradhatatlanul hömpölyög Régi, szeretett kikötőjét keresve Ahol a hosszú napok Örömteliek lesznek Az ember sorsa beteljesül És elnémul minden panasz.

Tegnap éjjel, azt álmodtam Hogy hattyú vagyok Hegyek fölött szárnyalok A havat kortyolom Szivárványban fürdöm Újra szabad vagyok Újra szabad vagyok.”

Utolsó versünk „Az idő árnyéka”, ami egy téren és időn átívelő kapcsolatra emlékezik.

Az idő árnyéka (Khuất Nẻo Thời Gian)

„Olyan vagy, mint a madár nyoma Magasan szárnyalsz távoli tájakon Éjszakai harmatként térek vissza A feledésbe olvadok!

Te vagy a holdfény Az élet minden ösvényére világító Én vagyok a hajnalcsillag Megkésett, messze pislákoló!

Megérkezett az ősi szerelem Miért oly távoli a szenvedély mint a felhők az égen Inkább álmunkban találkozzunk Ahol egyszerű a szerető szó Meleg és ismerős kezek egymásra találnak.

Idő, ó, idő! Hogy lehet, hogy érzéseink oly törékennyé válnak mint az éj árnya Inkább álmunkban találkozzunk Az a gyengéd régi kedves Az a szerető régi vers.

Olyan vagy, mint a Nap birodalma Minden dicsőségen át ragyogsz Én meg olyan, mint a vad orchidea Lágy illatba burkolózva!

Olyan vagy, mint az elhaladó csónak Mely egyre csak távolodik a parttól Én beleolvadok a téli esőbe Örökké sodródva!”

Az „Évszázadok szeretete” ingyen letölthető a következő címen: SMCHBooks.com
Továbbiak megtekintése
Legfrissebb videók
Figyelemreméltó hírek
2026-07-31
675 megtekintés
Utazás esztétikus birodalmakon át
2026-07-31
308 megtekintés
36:09
Figyelemreméltó hírek
2026-07-30
55 megtekintés
Megvilágosító szórakozás
2026-07-30
648 megtekintés
Vega elit
2026-07-30
62 megtekintés
Mester és tanítványok között
2026-07-30
1008 megtekintés
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android
Prompt
OK
Letöltés