Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
A távoli szél még mindig megérkezik, a szüntelen eső tovább árasztja komorságát. Hány évnek kell még eltelnie, míg az égi Ngâu szerelmespár nem hullat több könnyet az ősz miatt?
A szerelem a boldogság és bánat, a meleg gyengédség és az elhalványult érzelmek végtelenül visszatérő dallama, akárcsak a természet változásai és az egymást váltó négy évszak. Végül minden a múlt, a letűnt idők történetévé válik. A szerelem sem kerülheti el ezt az örök törvényt.Nézem a távozó őszt, bánat ébred a napfényben, s levelek szállnak az ablak előtt. Hallgatom, ahogy nevünk feledésbe merül, miközben hónapok és napok enyésznek el az aranyló őszben...Nézem a hajdani őszök távozását, üres karom a megbánást öleli. Hallgatom a fagyos éjszakai szelet, harmincon túl mélabú tölti el szemem. Szeretni valakit, majd egyedül dideregni.Ismét hűvös őszi szellő érkezett, bíbor alkony festette meg a járdákat. A szellő megcsókolta a hosszú fürtöket, majd az ősz tovaszállt.A késő délután aranyló fényében feltámad bennem a bánat. Felhők festik meg a hétvégi eget. Elárvult karom már nem emlékszik az útra, melyen hazakísértelek a lágyan időző napfényben.Sok ősz jött és múlt el, míg késő délután elhaladtam a napfényes park mellett. Régi szerelmünk történetét magányos őszi esték örökítették meg, és ezen az őszön álmunk elhervadt.Az idő múlásával minden szépség és fiatalság elhalványul. Amikor egy nap a tükörbe nézve meglátunk néhány ősz hajszálat, hirtelen felismerjük testi létünk mulandóságát. Ekkor valami maradandót kezdünk keresni, és elindulunk a spirituális úton, hogy megtaláljuk valódi önmagunkat.Ma a tükörbe nézve néhány őszülő hajszálat látok. Ó, eljött az élet tele! Miért nem maradhatott még egy pillanatig a tavasz? A közeli kertben gyermekek játszanak. Megriadva arrafelé tekintek. A kis szoba továbbra is békés, de a tavaszi fény csendben halványul. Ó, vándor! Ó, vándor! Ó, vándor, nem érzed a mélabút? Mintha úgy sietnél, kevés holmit cipelve; magányos alakod átsuhan a hídon. A templom harangja sebesen kondul, a távoli látóhatáron gyorsan közeleg az eső. A vándor vágyakozva kérdi: Ismerem-e már valódi önmagamat?Az ősz a költők évszaka, mert felhői szépek, napfénye aranyló, szelleme pedig mély. Ám amikor az ősz szépségét komorság borítja, nemcsak az ég borul el, hanem a tájat is átjárja a mélabú. Mintha együtt érezne az elszakítottakkal, az őszi eső minden lágy cseppje tovább hull.A verandán lágyan hull az őszi eső. A komor ég néma, az elhagyatott felhők mozdulatlanok. Hallgatom az őszi esőben bizonytalanul sodródó szelet. Ki zokog, ki kesereg?Néhány fióka csivitel az ágon, mintha a kék égnek mondaná: Ki zokog az élet miatt? A könnyek sebesen záporoznak, mérhetetlen a világ bánata.Reméljük, a felhők szétoszlanak, és visszatér a hűs, lágy szellő. A felhők utat nyitnak az azúrkék égnek. Talán ilyen boldogság nem is létezik. Az eső még mindig hull. Hány életnek kell még eltelnie, hogy e mélabú elenyésszen?A távoli szél még mindig megérkezik, a szüntelen eső tovább árasztja komorságát. Hány évnek kell még eltelnie, míg az égi Ngâu szerelmespár nem hullat több könnyet az ősz miatt?Van az igazi békének és boldogságnak egy forrása, amit ha egyszer felfedezünk, hirtelen minden földi tulajdonunk elveszti fényét. Szeretetünk és örömünk kitágul, és meg akarjuk osztani mindenkivel.Barátságos ajtók szélesre tárulnak Gyere és oszd meg a békét és a szeretetet, amit belül találsz.Oszd meg az örömöt Hagyd, hogy a nap megvigasztaljon Talán soha nem akarsz elmenni, ha eljön az idő Oszd meg az örömöt Hegyek emelkednek, hegyek dőlnek Nincs mit bizonyítanod, már mindet megmásztad Most itt vagyMinden szép dalt hallani fogsz, ezeket mind kedvesnek tartjuk Ugyanakkor Csupa nagyszerű dolog, amit birto- kolunk, ezeket kevésbé értékeljük Sok apró dolog hozhat boldogságot A szeretet mindenben benne vanOszd meg az örömöt Hagyd, hogy a nap vigasztaljon, talán soha nem akarsz elmenni, ha eljön az idő, hogy menj Oszd meg az örömöt Hegyek emelkednek, hegyek dőlnek Nincs mit bizonyítanod, már mindet megmásztad Most itt vagy Maradj, és oszd meg az örömöt
