Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
„Minden naphoz és hónaphoz könyörgöm Az élet viszontagságai a megszabadultak kezében nyugszanak A szenvedő világnak még mindig tavasz a szíve Nem tudod, hogy az igaz Hold oly sok eonon át ragyog!” Minden múlandó; semmi sincs a maga valódi formájában; csak az Igazság fénye változhatatlan. Évezredek óta csendesen ragyog tovább a világba, és vezeti az emberiséget, hogy visszatérjen eredeti önmagához.Végtelenül folyik az idő Öt év, a barackvirágok mégis a szezonban nyílnak Tavaszi szellő vezeti be a késő esti hideget Hiányzik a régi templom és a hazám még mindig Tavasz jönminden végtelenséggel Az aggodalmak megszűnnek, és a nyomorúságok eloszlanak Valahol egy szál sárga barackvirág Hazaviszem, hogy melengesse a szívet e kopár télben Mindennaphoz és hónaphoz könyörgöm Az élet viszontagságai a megszabadultak kezében pihennek A szenvedő világnak még mindig tavasz a szíve Nem tudod, hogy az igaz Hold oly sok eonon át ragyog!Minden üresség a szívbe van zárva A kedvesemért, egy rózsa marad a világban Büszkén áll a hatalmas folyó közepén Felhők és folyók maradnak itt örökre.A hazatérés az önfeledt ünneplés ideje. Az ember lelkét felemeli az örömteli remény, hogy a kedves hűségesen vár az idő nyomain át. Egy üdvözlő jel gyengéden melegíti a vágyakozó szíveket. A csendben minden elhangzik.Hazajövök, letöltöttem az időm Most tudnom kell, mi az enyém és mi nem az enyém Ha megkaptad levelemet, melyben megírtam, hogy hamarosan szabad leszek És tudod, mit kell tenned, ha még mindig akarsz Ha még mindig akarsz engem La la la la la.... Nos, kösd a sárga szalagot az öreg tölgyfa köré Három hosszú év után, még mindig akarsz engem? Ha nem látom a sárga szalagot az öreg tölgyfa körül, maradok a buszon, felejts el minket, hibáztass engem, ha nem látom a sárga szalagot az öreg tölgyfa körül. Most hallom, hogy az egész busz éljenez, és nem hiszem el, amit látok (Mit?) száz sárga szalagot látok az öreg tölgyfa körülAz idők során a múlt vágyai és a jövő álmai mindig túllépnek a természet elenyésző törvényén, és átalakulnak az üledékké, amely csendesen pihen a folyamatosan áramló folyó mélyén. Egy napon a csillagok és a Hold megjelenik, hogy megvilágítson minden sarkot, és felelevenítse a régi idők minden emlékét, minden lélegzetvételét, minden mosolyát és minden szelíd könnycseppjét. „A smaragdzöld patakkal szemben, az idő folyamával szemben, Napok és hónapok jelennek meg, mintha álomban lennének. Ma a régi ösvényen sétálok, Újraélve minden másodpercet, minden percet, minden órát...”Az ösvényen ma rózsák virágoznak, mint amikor először találkoztunk, mint amikor először jöttem látogatóba... Az ösvény ma fehér virágokkal pompázik, mint azok az első alkalmak, amikor meglátogattalak, mint azok az első alkalmak, amikor találkoztunk. Vadvirágok voltak, de olyan gyönyörűek! A patak ma csak félig telt meg Folyik oly szelíden, mint amikor először találkoztunk Szerenádot ad az örökkévalóság dicsőséges dalaival Édes, mint a szerelem, amikor új és friss. A smaragdzöld patakkal szemben, az idő folyamával szemben, Napok és hónapok úgy tűnnek fel, mint egy álomban. Ma a régi ösvényen sétálok, Újraélve minden másodpercet, minden percet, minden órát...Az emberek közötti, valamint az emberek és állati társaik közötti szeretet mélyen megérinti szívünket. De a Végtelen Isteni iránti odaadás az, ami átvezeti az embereket a szenvedés és tudatlanság tengerén. Ez a szeretet mindenütt jelen van és határtalan, mint a világegyetem, mint a Hold, a csillagok, a felhők és a víz. „Ó, a szemek emléke, mint az azúrkék óceán, mint ragyogó csillagok, melyek lelkemet megvilágítják Bársonyos haj, mint arany felhők az alkonyatban, régmúlt lángoló szerelmünk álmait szövi”És az Igazságot vagy a Taót (az Utat) kereső ösvényen, ezen a világon, az igazi gyakorló fáradhatatlanul kel át számtalan kikötőn, folyón, óceánon, sivatagon, hegyeken és erdőkön. Az örömteli újraegyesülés napja az az áldott idő, amikor az Igazság feltárul. „Ó, kedves univerzum! Évszázados szerelmem most itt van A Te érkezésed számtalan világot emel fel Az öröm hullámai még a legtávolabbi galaxisig is elérnek.”Ma éjjel a ragyogó csillagok alatt pihenve Gondolataim a messzi bolygókról érkezettel vannak Tér és idő nem választja el szent szerelmünket Szívem elhervad, várva évszázadok óta régen. Hol vagy te a hatalmas lélekvándorlásban? Milliónyi galaxist átkutattam Lábam elfáradt ezernyi viharos világban, Nem tudod?Nem emlékszel az ősi lángra? Bejártam az egész univerzumot Vágyva, hogy újra találkozzam veled, kedvesem Ó, a szemek emléke, mint az azúrkék óceán Mint ragyogó csillagok, melyek lelkemet megvilágítják Bársonyos haj, mint arany felhők az alkonyatban Álmokat szőnek régmúlt lángoló szerelmünkrőlMegszállott még az aranyló hold, ahogy ezernyi ősz múlik, Szívemhez hasonlóan, vég nélkül hiányzol. Találkozunk-e újra eonok múlva? Könny-áztatott párnák A hold és a csillagok, felhők süllyednek bánatban.Tudsz-e mérhetetlen kínomról? A hatalmas óceánban, vágyakozás könnyeit ontva! A teliholdat nézve, meg tudod mondani, hogy fogyóban van?