Lélekteli utazás: Spirituális gyakorlásra ösztönzés művészet által, több részes sorozat 8. része

Ma induljunk égi ihletésű spirituális utazásra: fedezzük fel a „Harmóniát”, öleljük magunkhoz a teremtés „Szépségét”, becsüljük meg az ISTENTŐL kapott drága „Szabad akaratot”, és leljünk belső békére a „Pihenés” által.

Egy nap Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) a Costa Rica-i asram közelében sétált az út mentén, és rendkívül szépnek találta a tájat. Annyira megtetszett neki, hogy azonnal elhozta festőeszközeit az asramból. Olyan erősen fújt a szél, hogy festés közben a Mesternek egyik kezével tartania kellett a rajztáblát. Gyermeki ártatlansággal, fürgén siklott ecsete a vásznon, miközben megfestette a rétet. Spontán ecsetvonásaiból sorra születtek a boldogságot árasztó virágok és fűszálak. A Mester különösen szerette az általa festett sötétzöld lejtőt. A ragyogóan táncoló, bájos skarlátvörös virágokkal a lejtő vastag, bársonyos szőnyegnek tűnik, ami arra csábít, hogy felmásszunk rá, majd lecsússzunk rajta.

Az előtér élénk virágai összhangban vannak a távoli domboldal mélyzöldjével. Együtt kivételes egyensúlyt és nyugalmat sugárzó látványt teremtenek, arra hívva minket, hogy értékeljük a természet bőkezűen kínált harmóniáját, szépségét és áldásait.

Míg a „Harmónia” a természet nyugalmát örökíti meg, „A szépség” élénk színeit és örömteli életerejét ünnepli. Most fordítsuk figyelmünket erre a figyelemre méltó festményre.

Ezen a festményen a Santa Lucia nevű apró, ibolyaszínű vadvirágok ibolyatenger hullámaiként borítják be a Costa Rica-i asram lejtőjét. Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) eleinte egy kis fát választott a képhez. Mivel ezt túl kicsinek érezte a kompozícióhoz, megalkotta a nagy, élénkvörös fákat. A Mester szerint nem kell mindig ragaszkodni a valóságos színekhez, mert az túl egyhangú és unalmas lehet. Nézzék meg közelebbről: a felhők mintha hömpölyögnének az égen! A mozgó dolgokat nem könnyű élethűen ábrázolni, ezért a Mester különösen örült, amikor elkészült ezzel a festménnyel. Többszöri próbálkozásra sikerült megfelelően kikevernie a virágok színeit. Ezek a virágok korábban nem nyíltak ilyen szépen; csak a Mester érkezése után keltek ennyire életre, mintha Őt üdvözölnék.

Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) ihletett szín- és kompozícióhasználatával feltárja a természet rejtett szépségét és életerejét. Ösztönözzenek minket e felemelő festmények arra, hogy értékeljük az életünket gazdagító harmóniát, szépséget és áldásokat!

Festményein keresztül Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) nemcsak gyönyörű tájakat, hanem mély spirituális tanításokat is megoszt velünk. Folytassuk utazásunkat egy másik ihletadó művel, a „Szabad akarattal”.

Egy Costa Rica-i meditációs elvonulás után Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) egy őszinte spirituális kereső meghívására Panamába utazott. A vendéglátó háza mögötti domboldalon egy virágokkal borított kis fa állt. Nem félt az erős széltől, és sziklák, valamint tüskés bokrok között is virult.

Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) így szólt: „Nézzék a ház mögötti domboldalt! Ferdén lejt, és még maga a fa is ferdén nő. Ott mindig fúj a szél. Látják a szél jelenlétét?” Ezt a fát választotta festménye témájául, jelképezve rendíthetetlen elszántságunkat, hogy minden viszontagság ellenére kitartunk a spirituális úton.

A narancssárga és sötétzöld levelek a fa erőteljes, pezsgő energiájáról árulkodnak, míg a masszív barna törzs és ágak kitartó erejét tükrözik. Bár gyökerei egy ferde, sziklás domboldalba kapaszkodnak, a fa olyan dúsan virul, hogy levelei és virágai szinte teljesen eltakarják az alatta lévő köveket. Az ágak között ragyogó tiszta, kék ég melegséggel, reménnyel és bátorítással tölti meg a festményt. Ezek az elemek együtt gyönyörűen közvetítik a lélek szabadságát és a rendíthetetlen elszántságot, hogy a nehézségek ellenére tovább fejlődjünk.

Míg a „Szabad akarat” az élet kihívásaival szembeni kitartást tükrözi, a „Pihenés” gyengéden arra hív, hogy mélyebb békére, elégedettségre és a természettel való összhangra leljünk.

A Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) 1991-es, Panama Paradicsom-hegységében tett utazása során alkotott „Pihenés” élénk színekkel és nyugalommal teli, békés természeti környezetet ábrázol. Mielőtt elkészült a festmény, a Mester arra kérte tanítványait, hogy találják ki a címét. Válaszaik lenyűgöző beszélgetéshez vezettek a mű mélyebb jelentéséről.

Master: A Mester „A világegyetemet” festette meg. Ó, ez túl nagyszabású! Valami nagyon egyszerű. Azt mondja: „A Mester… másik ashram, új ashram.” Ó, nem, kérlek, ne dolgozzatok nekem itt. Mindig a munkára gondoltok. „Panama?” Nem, ennek semmi köze Panamához itt. Azt mondja: „Pihenőhely.” Ez túl sok! „Pihenés”! Ez mégsem igazán jó. „Pihenés”! De nem muszáj ezt használnom. Majdnem! „Pihenés”, de nem hely; bárhol lehet pihenni. A pihenés tágabb értelmű; a pihenőhely korlátozottabb. Érted, milyen különbséget jelent egyetlen további szó? Ezt kínaiul „Duo Zuei”-nek nevezzük, ami azt jelenti: „szószátyár”, „felesleges”. „Pihenő kép?” Micsoda? „Pihenő kép!” Kép? Hogyan pihenhetne egy kép? „Pihenés”, csak ennyi: „Pihenés”. Pihenés! Belső pihenés! Igen, így van! Ha azt mondjuk, hogy hely, ahhoz tér kell, az pedig már külsődleges. Ha tehát „Pihenőhelynek”, „Pihenősátornak” vagy bármi hasonlónak nevezzük, az már fizikai dolog.

Ez csupán egy jelkép. Nem kell egy egész alakos, fekvő embert rajzolni; elég egy ott nyugvó sátor, és máris tudjuk, hogy a gazdája pihen. Ez nem lustaságot, nyomorúságot vagy elrejtőzést jelent, hiszen a színek nagyon élénkek; azt jelenti, hogy belül nagy boldogság honol. Ha tehát túl sok szót teszünk bele, az más. Az szószaporítás. Nem kellene semmit odaírnunk, de mivel az emberek nem értik, oda kell írnunk, hogy „Pihenés”; különben senki sem fogja tudni, mit lát.

Korábban sose tudtam, hogy tudok festeni. Egyetlen percet sem tanultam hivatásos festőtől. És festészetről szóló könyveket sem olvastam. Hanem csak azért festek, mert ki akarok fejezni valamit, és szerintem ez a legjobb festészet. Bár az olajfestés a legnehezebb, de úgy találtam, hogy nekem nem az. Látjátok, a színek a belső boldogságot és harmóniát jelképezik; különben a szikla szürke, a folyó fekete, az erdő pedig csak zöld lenne.

Ez a pihenés és a nyugalom színe. Több vöröset és sárgát is használhattam volna, de az túl nyugtalan lett volna. Most tudjátok, miért ilyenek a színek, és miért ez a címe. Ki kell fejezni valamit, léleknek kell lennie benne.

Most tudjátok, miért festettem ilyennek. Tetszik nektek, vagy nem? Egy festményről csak azt mondhat- juk: „tetszik” vagy „nem tetszik.” Azt nem mondhatjuk: „értem”, mert nem [mindig] lehet megérteni. És azt sem helyes mondani, hogy értünk egy verset vagy egy festményt; egyszerűen csak tetszik nekünk. Azt hiszem, nekem tetszik. Nem tudtam, hogy meg tudom festeni, és annyira valódinak tűnik, nagyon hasonlít az eredetire.

E pezsgő eszmecserén keresztül Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) feltárja a „Pihenés” mélyebb jelentését és a festményben rejlő spirituális üzenetet. A mű arra emlékeztet, hogy még a spirituális és humanitárius szolgálatnak szentelt életben is értékesek a csendes elmélkedés pillanatai. Gyönyörűen közvetíti az elégedettséget, a szabadságot és a természettel való egységet, megmutatva, hogy az igazi pihenés nem pusztán a környezetből, hanem a lélek békés állapotából fakad.