Média interjúk Ching Hai Legfelsőbb Mesterrel (vegán), 1/12 rész

Az Egyesült Államok iránti mély kötődése révén Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) számos alkalommal járt az országban, hogy szükség idején spirituális bölcsességet, reményt és létfontosságú humanitárius segítséget nyújtson. 1993 novemberében, miután együttérzően támogatta a pusztító dél-kaliforniai erdőtüzek áldozatait, a Mestert országszerte több médiaszereplésre is meghívták, ahol megosztotta gondolatait az erényről és a spirituális ébredésről. Megtiszteltetés számunkra, hogy meghívjuk Önöket erre az éleslátó sorozatra: „Médiainterjúk Ching Hai Legfelsőbb Mesterrel (vegán).” Az első interjúban a Mester őszinte párbeszédet folytat Duy Linh úrral, a tisztelt riporterrel, újságíróval és a Công Luận újság főszerkesztőjével, az Egyesült Államokbeli Los Angelesben, 1993. november18-án. Ezen a megvilágosító erejű beszélgetésen keresztül a Mester rávilágít a média szent felelősségére, a feltétel nélküli jótékonyság valódi természetére, valamint a kedvességben és erényben gyökerező életvitel mélyreható művészetére.

Ebben a nyitó epizódban a Mester elmagyarázza, hogy a jóságos és erényes életvitelhez nem kell semmilyen valláshoz tartozni, és azt, hogy a különböző vallások békésen élhetnek egymás mellett.

(Közel kétszáz fotót őrzök a Mesterről.) Ilyen sokat? Hol szerezted? (Azon a napon majdnem tíz tekercs filmet elhasználtunk.) Valóban? Szóval csak a legszebbeket választottad ki, hogy elhozd ide? Ó, tényleg? Olyan gyönyörűek! A fotók nagyon jól sikerültek. Gyönyörűek. Nem szép a sárga öltözék? Csak a piros ruha szép; a sárga nem, ugye? Ó, tényleg? Á! A piros ruha szebb, ugye? A piros ruha jobban kiemelkedik, ugye?

(Ezeket elküldjük neki.) A miniszterhelyettes – ó, a polgármester, ugye? (Igen.) Ő nagyon jó ember. (Igen, az az ember vicces és nagyon kedves.) Jó ember, ugye? Becsületes. Amennyire tudom, mostanáig. Őszintének és becsületesnek tűnik – nem kér semmit. Annyi kitüntetést adott nekem, és semmit sem kért cserébe. Egy centbe sem került. Csak valahogy lelki késztetést érzek arra, hogy segítsek a bajba jutott helyeken – például olyan területeken, amik betegségekkel küzdenek. Ezen kívül nem adok… Furcsa. Van, ahol rengeteget segítek, sokat adok és sokat dolgozom, mégsem szól senki egy szót sem. Egyáltalán nem zavarnak engem és nem avatkoznak bele a dolgomba. Furcsa, ugye? Ó, valóban? Boldognak tűntem? Legutóbb miért nem jöttetek mind?

Gyertek, egyetek először. Egyetek egy kis (vegán) süteményt! Csatlakozom hozzátok. Én vizet kérek. Igyatok egy kis vizet. Micsoda hatalmas pohár, te jó ég! Ez egy elefánt-személynek van ivásra, vagy mi? Van kisebb pohár? Ezt olyan nehéz tartani, én pedig kicsi vagyok. Valami, a méretemhez jobban illő... (Ez tényleg elég nehéz.) Annyira nehéz, és tele is van! Ki tudna ennyit inni, jóságos ég! Hogy tudna bárki ennyi hideg vizet meginni? Hé, adj nekem egy kisebbet, kérlek. Egy porcelánt vagy ilyesmit – az nemesebbnek tűnik. Légy egy kicsit kecsesebb. Ez túl durva!

Oké! Kérlek, egyetek egy kis (vegán) süteményt. (Igen.) Folytasd. (Már van nekünk.) Ugyan, még nem láttam senkit enni. (Nagyon tele vagyok.) (Már majdnem befejeztük az evést.) Tényleg? (Igen.) (Korábban azzal vicceltem a konyhai csapattal, hogy csomagoljanak el egy kis ételt.) Mi? Mit adjanak? („Elvitelre”.) Mit jelent az „elvitelre”? („Étel elvitelre” azt jelenti, hazaviszed az ételt.) (Vagyis, hogy hazavigye.) Á, igen! (Csak vicceltem.) Oké, rendben. Még maradt bőven. (Jaj, ne, csak viccből mondtam.) Semmi baj! Később vidd haza, hogy a gyerekek is egyenek belőle, jó? Nem, nincsenek gyerekeim. (De finomabb annál, amit Hawaiin ettünk.) (Igen, finomabb és tisztább ízű annál, amit Hawaiin ettünk.) Azért, mert aznap már jóllaktunk, így nem tudtunk sokat enni. Nem tudtak enni, igaz? Aznap én sem tudtam enni semmit. (Úgy tűnik, az ottani főzés...) Hasonló. Nem néz ki jobban, mint ez. Kicsit rövidebb, de még nehezebb is. Tudod, hogy nagyon kicsi vagyok, az ilyen dolgok megijesztenek. Angolul kell beszélnem; ha kínaiul beszélnék, egyáltalán nem értenétek. Azt gondolhatnátok, hogy a hátatok mögött beszélünk valamiről. A műanyag pohár még jobb lenne. Rendben, ez elég. Nincs több panaszkodás. Az állandó panaszkodástól még nem változik meg semmi!

Valami igazán, igazán nagyot hoztak. Mindig ilyet adnak nekem. Ma nekem is lenne kedvem panaszkodni. Rémisztő. Mindegyik olyan nagy és vastag! (Ez a legkisebb, ami itt van.) A legkisebb? (Igen, ez a fajta pohár.) Értem. (Mind ilyenek. A másik három mind olyan nagy.) Ó. Ó! Azt mondták, ez már a legkisebb itt. Ebben a házban ez volt a legkisebb, amit találtak. Ebben a házban biztosan csupa nagy darab fickó lakik, ugye? Talán néhány izmos Âu Lạc-i (vietnámi) ember lakik itt? Ez annak a... hogy is hívják... Teljesen elfelejtettem. Nem baj, ha ő itt marad! Az ilyen nagy srácoknak, ugye? Ezt súlyemelésnek hívják.

Mi csak súlyemelésnek hívjuk. Megfoghatom mindkét oldalát és kihagyhatom a súlyemelést, ugye? Ezt tartani tényleg fárasztó, tudod. (Még nehezebb lesz több vízzel.) Hűha! Egy teli pohár, nem is kevés! (Igen.) Tudják, hogy nem eszem vagy nem iszom annyit, akkor miért készítenek ilyen hatalmas adagot? Ti nem tudjátok, hogy nem eszem sokat. Valahányszor van (vegán) étel vagy ital, úgy hozzák ki őket, mintha egy egész seregnyi katonának szánnák. Ez olyan, mintha a hadseregnek lenne, vagy mi. Mindig, ha szeretnék valamit, túl sokat adtok.

(De úgy érzem, hogy ma, itt ülve, lesz egy kis nyugalmad és csended. Ha étterembe mennél enni, nem lenne nyugtod.) Igen, így van. De attól tartottam, hogy nem tetszik nektek. Attól tartottam, hogy azt fogjátok mondani: „Miért… miért nem hívtál meg minket az otthonodba? Úgy tesztek, mint…” (Ki merne ilyet mondani?) Ó, tényleg? De attól tartok, hogy mások jöhetnek, megláthatják, és akkor ők is odasietnek. Aztán azt fogják mondani: „Miért fogadtad ezeket az embereket és engem nem?” Látjátok? Mindig így van! Így nagyon félek a nyilvánosságtól. Csak akkor megyek ki, ha feltétlenül szükséges. Egyszer megyek ki, és ennyi. Aki látni akar, jöjjön és lásson mind egyszerre. Hadd lásson mindenki és ennyi. Ha az emberek elszórva, egyenként jönnek, az nagyon fárasztó.

(Amióta visszajöttünk ide, beszélgettünk, és azt mondtuk: „Annak az útnak köszönhető, hogy most másképp gondolkodunk.”) Tényleg? (Igen.) Milyen gondolatok? Jók? Mondd el, hadd halljam!

(Akkor a Mester meglátta az újságban megjelent cikket.) Ó, az a cikk olyan jó volt! Igazán jó és gyönyörűen megírt cikk volt. (Csak egy rövid, egészen apró cikk.) Humoros stílusban írták, hm? Neked adtam, hogy olvasd el, hm? (Igen.) Már megmutattam neked, igaz? Akkor azt mondtam: „Hűha! Hogy kell majd hívnunk ezt a fickót a jövőben?” Mit mondtam? Adjunk neki egy díjat, ugye?” (Igen, egy díjat.) Adjuk neki a „Vicces újságíró” címet. A legviccesebb újságíró. Vannak díjak a jó újságíróknak, azoknak, akik élesen írnak. (Igen.) Nem élesen, hanem helyesen írnak… „Érthetően”, és Au Lac-i (vietnámi) nyelven mi a helyes szó? Nem csak „helyes”. (Érthetően.) Érthetően. (Igazmondó.) Á! Igazmondó. Így van, így van! Visszaadja az igazságot. Ó, az a hölgy kínai. Jól ír. Ó, elég elbűvölő. (Tehát, Mester, elégedett volt azzal a cikkel?) Igen, igen! Jó és humoros is volt. Ez a lány annyira nevetett, amikor elolvasta. Továbbá volt egy kínai srác Tajvanon (Formosán), aki elnyerte a „Legbátrabb újságíró” díjat. A „Legszavahihetőbb” díjat. Talán legközelebb ennek a srácnak kellene odaadnunk a „Leghumorosabb újságíró” díjat?

Nagyon jól ír. Az írása jó és vicces is. Szeretem azokat, akik viccesek. Kelle lennie ihletnek. (Igen.) (Már több mint tíz éve, hogy utoljára írtam.) Mindenki azt mondja, hogy az a cikk tényleg jó! (Több mint tíz éve nem írtam; csak egy kicsit írtam most. Ezért olyan rövid.) Tényleg? Nem rövid; épp jó. Mit mondott … ott benne? Azt mondta: „Rövid, de elég.” Már minden benne van. Nem is kellene odamenned, hogy megtudd. (Mert már régen felhagytam a szakmámmal.) Ó, tényleg? Akkor ne pazarold el. Írj nyugodtan három, vagy öt újságnak. (Nos, Legfelsőbb Mester, kérlek, gondoskodj az újságról. Nos, előbb meg kell élnie valamiből, csak azután írhat!) Más kiadványokba is írhatsz. Kár hagyni, hogy a többiek írjanak, amikor nem végzik valami jól a dolgukat. Néha olyan rosszul írnak, hogy kár az újságért, kár mindazokért az oldalakért. Más újságokba is írhatsz – nem feltétlenül azokba az újságokba kell írnod. (Az emberek nem fizetnek érte.) Mi, művészek, pusztán vízen is elélünk. (Az emberek nem fizetnek érte.) Mire kell nekünk a pénz?

Hű, ilyen újságokat nyomtatni biztosan nagyon drága, ugye? Biztosan sokba kerül. (Igen, nagyon drága, Mester. Minden számhoz nagy nehezen kell összegyűjtenünk a szükséges pénzt, ezért elég nehéz, mert amint látod, sok újságot ingyen osztanak itt.) Ingyenes újságok? (Nem lehet eladni őket.) Miért nem lehet eladni őket? (Amikor megpróbáljuk eladni, az emberek nem veszik meg.) (Az emberek nem veszik meg őket.) (Hozzászoktak ahhoz, ahogy az amerikai újságok működnek, ami a reklám bevételekre épít.) Tényleg? (És ahogy látod, a vállalkozások tényleg küszködnek manapság.) (Nagyon nehéz. Mit tesznek? (Dolgoznak rajta.) (Ilyen színessé teszik.) (Pénzt kell rá költeniük.) Ó. (Mielőtt lejött, éppen arról az éjszakáról beszéltünk, amikor a fényképeddel készítették a címlapot. Egész éjjel fent kellett maradnom velük.) Miért? (Különben tönkretennék.) (Féltem, hogy elrontják.) Valóban? Szegényke. Milyen megható. Nem csoda, hogy a címlap olyan gyönyörű. Észrevette valaki? (Szebb, mint az eredeti.) Igen, szebb, mint az eredeti. Valóban ezt mondtam. Valaki biztos mondta neked, igaz? (Valaki mondta neked.) Valaki biztos mondta neked. (Senki sem mondott semmit.) Tényleg? (Igen.) Ó, tényleg? Alig nézem meg, és még szebb is, mint a mi eredeti változatunk. A tanítványok is azt hitték, hogy valaki ezt mondta.

(Amikor a Mester ezúttal visszatért Kaliforniába, észrevetted, hogy az Au Lac-i (vietnámi) újságok más irányt vettek?) Tényleg? Mások lettek? (Mások. Annyi újság van.) Olyan sok van belőlük, vagy mire gondolsz? (Igen.) Arra gondolsz, hogy sok van belőlük, vagy hogy másképp írnak? (Másképp írnak.) (Több mint negyven újság van.) Szóval most másképp írnak? (Nem. De arról írnak, hogy...) Mind rólam szól? (Ching Hai Legfelsőbb Mesterről.) Másképpen? (Körülbelül hat újság.) Ó, értem. Ó, tényleg? Ó, rendben, hadd nézzem meg. (Itt van a „Vui magazin”.) Ó, a „Vui”. („Tinh Thuong” magazin.) „Tinh Thuong.” (A „Vietnam Press” újság.) „Vietnam Press”. (És a „Vietnam Post” újság.) „Vietnam Post.” (Négy újság.) Öt újság – ó, négy újság.

(…a kérdés világos felvázolása) Vagyis a kérdés tisztázása, ugye? (Kinek az oldalán? Tényleg? Nem láttam. (Egy régi szám volt.) Á, értem. (Körülbelül négy-öt hónapja. A helyzet az, hogy…) Ó, ez csodálatos. (A kérdés a véleménynyilvánításról szól. Például, ha valaki támogatja a Mestert, hogyan kellene támogatnia? Ha valaki ellenzi a Mestert, mit is ellenez?) Á, el kell mondaniuk, mit elleneznek. (Mondják ki világosan.)

Ha valaki ellenez valakit, akkor megfelelően kell beszélnie. Ők csak kritizálnak anélkül, hogy megmondanák, mi a hibám. Mi a bűnöm? (De szerinted Mester, miért gondolod, hogy ilyen sokan elleneznek?) Ki tudja? (Igen.) Még azt sem tudjuk, mit elleneznek. Ha tudnánk, legalább meg tudnánk magyarázni.

(Mert vannak, akik a buddhizmust követik, és azon tűnődnek, hogy a Legfelsőbb Mester melyik buddhista iskolához tartozik? Vagy ha...) Miért kell buddhistának lennem? (Nem. Úgy értem, ez valami más?) Igen. (Igen.) Igen. De például, ha buddhisták vagyunk és rosszat mondunk más vallásokról, akkor meg- osztottságot és gyűlöletet teremtünk. Az szörnyű lenne.

(Tehát ez azt jelenti, hogy a tanításodban nincs…) Igen. Ha a buddhizmust követjük, de megosztottságot teremtünk, akkor az már nem buddhizmus, nemhogy bármi más. Például, ha egy vallás az emberek megölését és kirablását hirdeti, vagy mindenféle rossz cselekedetet, érted? Vegyük például a kereszténységet. Általában arról beszélek, hogy ez a két vallás ugyanazokat az elveket vallja, mert olyan sok vallás van, és nem tudunk mindről beszélni. Nézzük meg a kereszténységet és a buddhizmust. A kereszténységben nem látjátok a Tízparancsolatot? A tíz tiltást? Ne ölj, ne lopj, ne beszélj megosztó módon, ne kövess el házasságtörést, ne hazudj. Értitek? „Szeresd felebarátodat”, értitek? Vagy szeresd embertársaidat, ugye? Nem, a vallás nem tanít semmi rosszat, akkor miért kellene rosszat mondanom bármelyikről?

(Legfelsőbb Mester, ez azért van, mert az emberek azt szeretnék, ha tanításaidat a buddhizmus egyik formájának neveznéd.) Nem tudom, én nem... Egyáltalán nem kellene semmilyen címkével ellátni. (Ó, szóval ez egy másik szekta?) Egyáltalán nincs szekta. Az emberek tanítása a kedves és erényes életre nem igényel semmilyen szektát. (Igen.)

Miért kell mindennek mindig nevet és címkét kapnia? Mi már spirituálisan gyakorlunk, ami azt jelenti, hogy belépünk az alak nélküliség világába, igaz? (Igen.) Már elhangzott, hogy „a négy elem mind üres”, akkor miért bonyolítjuk ennyire a dolgokat? Aztán folyton különböző neveket adnak a dolgoknak: ez a vallás, az a vallás, ami mindezen harcokhoz vezet és egymás széttépéséhez. Ez egyáltalán nem lelki gyakorlat. Ez nem politika. Nem szeretem így csinálni a dolgokat. (Igen.) Miért van az, hogy azok, akik követnek engem, vallási hátterüktől függetlenül, olyan harmonikusan kijönnek egymással? Ők teljesen megértik az Igazságot, hogy minden egy, akkor miért törődjünk azzal, hogy melyik vallásról van szó, ez a vallás vagy az a vallás? Ezt már sokszor elmagyaráztam; magazinokban és könyvekben is említésre került. Miután Buddha elhunyt, buddhizmusnak nevezzük. Miután Jézus Urunk elhunyt, kereszténységnek nevezzük. Miután Mohamed próféta (béke legyen Vele) elhunyt, iszlámnak nevezzük, értitek?

Vajon azelőtt tartoztak-e bármely valláshoz azok a Mesterek, hogy elérjék a megvilágosodást? Mielőtt Sákjamuni Buddha elérte a megvilágosodást, ő a buddhizmust követte? (Igaz.) Mondja meg ön, uram. Akkor még nem létezett a buddhizmus, ugye? Akkor mit követett Ő, hogy elérje azt? Mielőtt Jézus Urunk megszületett, létezett a kereszténység? Akkor mit követett Ő, hogy Krisztussá váljon? Nem szeretem, ha ilyen dolgokat kell magyaráznom. Aki követni akar, az kövessen. Ha eljönnek, megtanulhatják és megérthetik. Ha pedig nem akarnak, rendben van. Senki sem kényszerít senkit.

(Tisztázást szeretnénk kérni …) Igen. Tudom, hogy csak kérdeztél. Azokról az emberekről beszélek, nem veled vitatkozom.

Photo Caption: “Hálás a hosszú életért”

Kép letöltése