Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ebben az epizódban a Mester kifejti, hogy az érdemi hozzájárulás hazánk- nak és a világnak is dicsőséget hoz, és hangsúlyozza, hogy az önmegvalósításhoz nincs szükség formális oktatásra.Ami azt illeti, kinek segítek: ez az én pénzem. Annak segítek, akinek akarok. Ezt én döntöm el. (Igen, Mester... általában...) Nem, nem erre gondolok. Kérem, várjon egy pillanatot! (Igen.) Néha csak akkor tud valaki segítséget elfogadni, ha van hozzá elég érdeme. És karmikus kapcsolatnak is lennie kell, igaz? (Igen, affinitásnak is kell lennie.) (Igen.) Erről már beszéltünk korábban. (Igen.) Nem segíthetünk csak úgy bárkinek, akinek akarunk, igaz?Én csak segítséget adok; nem veszek el semmit. Mire kellene nekem pénz? Csupán egy sátorban élek. Nincs autóm, és most házam sincs. Amikor idejövök, néhány napig más házában szállok meg. Miért fogadnék el pénzt? Egyáltalán mire kellene nekem pénz? Ha lenne munkám vagy vállalkozásom, talán kellene pénz az üzlethez és hasonlókhoz. Naponta egyszer-kétszer eszem. Bárhová megyek, a tanítványaim autóján utazom, és náluk szállok meg. Amikor pedig visszatérek, sátorban lakom. Mire kellene nekem pénz? Önnek például mire kell pénz? Üzletre vagy ilyesmire, igaz?És ha szükségem lenne is pénzre, végül csak odaadnám ennek, annak vagy valaki másnak. Igazából nem is az én pénzem, miért aggódnék annyit miatta? Bárkinek segítek, Âu Lạc-ot (Vietnamot) is segítem. Miért gondolkodunk mindig ilyen szűklátókörűen? Ha mindent ennyire magunknak tartunk meg, senki sem fog tudni rólunk. Be kell illeszkednünk a szélesebb közösségbe.Âu Lạcból (Vietnamból) származom. Így bárkinek segítek, az emberek tudni fogják, hogy egy Âu Lạc-i (vietnami) segített nekik. Az emberek csak a pénz miatt aggódnak, a becsületre és az egyetemes szeretetre nem gondolnak. Ha például mindenkinek segítek, azt mondják majd: „Az Âu Lạc-iak (vietnamiak) mindenkit szeretnek. Mindenkinek segítenek, nem csak az Âu Lạc-iaknak (vietnamiaknak).” Látja? Nem hozna ez megbecsülést Âu Lạcnak (Vietnamnak)? Mit gondol? (Értem.)Ilyen megbecsülést pénzzel nem lehet megvenni. Ha a pénzt elköltjük, elfogy, igaz? De amit a világ és hazánk megbecsüléséért teszünk, az maradandó. Ez valódi hozzájárulás. Ön művelt ember. Gondolja csak végig, és rögtön megérti, ugye?Ha például egy Âu Lạc-i (vietnami) olyat tesz, amivel világszerte támogatást szerez Âu Lạcnak(Vietnamnak), az jó lenne az országunknak? Ehelyett csak arra gondolunk, hogy magunkat etessük. Akkor az mind eltűnik. Mondja meg azoknak, hogy súlyosan félreértették a helyzetet. Egyetlen Âu Lạc-i (vietnami) sem adott nekem pénzt. Mind az én pénzem, vagy Tajvanról (Formosáról) küldött anyagiak. Ez az első pont. Másodszor, bárkinek segítek, az Âu Lạc-i (vietnami) embereket is segítem. Ebben a világban élünk. Általánosságban, és különösen Âu Lạcot (Vietnamot) illetően: ha az Âu Lạc-iaknak (vietnamiaknak) jó a hírük, a világ is megismeri Âu Lạcot (Vietnamot), igaz?Mondja nekik, hogy átfogóbban és előrelátóbban kell gondolkodniuk. Nézzenek átfogóbban és távolabbra. Ha túl rövidlátóan szemléljük a dolgokat, nehéz bármit véghez vinni. Sokan éppen ezzel a rövidlátásukkal ártottak az Âu Lạc-i (vietnami) közösségnek. Az egyik újság támadja a másikat. Vagy az egyik csoport támadja a másikat. Mindenki főnök akar lenni, mindenki irányítani akar. Senki sem gondol az ország és népe közös becsületére. Mit gondolnának például, ha én is így viselkednék? Méltó lennék még arra, hogy Mester legyek? Ma egy kissé „izgatott” vagyok. Mert amint ő bejött, rögtön támadott, rögtön lesújtott. Rögtön mattot adott, rögtön mattot adott. (Ó, nem. Csak újságíróként kérdezem, hogy tisztázzuk a dolgot a nyilvánosság számára.) Rendben, rendben. Tudom. (Igen.) Tudom. De az ilyen kérdésektől az ember kicsit kellemetlenül érzi magát. (Igen.) Mert újra és újra felteszik őket. Mindenki ezeket kérdezi. (Igen.) Mert leginkább ezek a kérdések foglalkoztatják őket. (Igen.) Mert e világ hétköznapi embereinek általában nagyjából azonos az értelmi képességük. Ezért bárhová megyek, mindenki ugyanazokat kérdezi. Már a hallatuktól is izzadni kezdek. (Újságíróként csak megkérdőjelezzük ezt az érvelést, hogy tisztázzuk a dolgokat.) Igen, tudom. Oké, tudom, tudom. Igen. De nem Ön az első.(Igen. Megkérdezhetem, Mester? Sokan azt mondják, hogy az Ön követői magasan képzettek, és felsőfokú végzettségük van.) Vannak magasan képzettek, és vannak kevésbé iskolázottak. (Értem. A követői a társadalom minden rétegéből érkeznek.) Mindenféle ember. (Értem.) Igen, igen.(Akkor Mester, elmagyarázná, miért követik Önt a kevésbé iskolázottak és a magasabban képzettek is?) Ugyanazért: hogy megtalálják valódi önmagukat. A valódi Én nem alacsonyan és nem is magasan képzett. (Igen.) Életről életre bölcsek voltak. (Igen.)Segítek nekik újra felfedezni ezt a velük született Természetet, és megtalálják. Fokozatosan találják meg, mindennap egy kicsivel többet. Ezért boldogok, tetszik nekik, és követnek. Ennek megértéséhez nem kell iskolai végzettség. Ahogy Huineng, a hatodik pátriárka sem részesült iskolai oktatásban, (Igen.) mégis bölcs és megvilágosodott volt. Shenxiu viszont sokat tanult, nagy tudásra tett szert, és harminc évig követte Tanítóját, mégsem jutott Huineng szintjére. Ez csak egy példa.Ezt a cikket Ön írta, a másikat pedig Lưu úr, igaz? Rendben. A humorosat Lưu úr írta. Ezt pedig Ön írta. (Az enyém is vicces.) Igen, nagyon vicces, valóban, nagyon vicces. (Ez is igen mulatságos.) Nagyon ötletes. (Van valami, amivel Mester nem ért egyet?) Nincs, nincs. Teljesen egyetértek. Mindennel egyetértek. Mindenkinek ízlett a korábbi étel? Az ízlésüknek megfelelő volt? (Igen, nagyon finom volt, Mester.) (Nagyon finom volt, Mester.) Valóban? Finom volt? (Igen, tényleg nagyon finom volt.) Ez jó.(Mester, e látogatása során tervezi, hogy találkozik és beszél a tanítványaival, illetve nagyobb csoportokkal?) Igen, igen. Múlt vasárnap tíz óra után, majdnem tizenegykor érkeztem meg a repülőtérről. Vasárnap tértem vissza, és rögtön beszéltem a tanítványokkal. A meditációs központban vártak. (Értem.) A repülőtérről egyenesen hozzájuk mentem. Ha mindennap meglátogatnám őket, zavarnám őket. Jobb, ha hagyom őket dolgozni. Vasárnaponként egyébként is összegyűlnek, ezért megragadtam az alkalmat, hogy meglátogassam őket. (Igen.)Csak akkor kellene összejövetelt szervezniük, ha ritkán jönnék, és éppen szerdán vagy csütörtökön lennék ott. Különben, ha tovább maradok, hagyom, hogy a megszokott rend szerint folytassák. (Ezúttal visszamegy Hawaiira, vagy egyenesen Tajvanra (Formosára) utazik?) Olyan sok helyről hívtak meg, hogy valószínű még nem tudok visszatérni Tajvanra (Formosára). Tajvanról (Formosáról) is meghívtak. Most, hogy Tajvan (Formosa) látta, hogy Amerikában kitüntettek, ők is visszahívtak oda egy újabb, a hivatásommal kapcsolatos díj átvételére. Hogy is nevezik… valami spirituális, a spirituális munkásságért járó díj. Ez pedig világi kitüntetés volt, de azt mondták, spirituális munkámért akarnak megtisztelni vele. Azt mondtam: „Ó, nincs szükség kitüntetésre! Minek okozzunk ennyi gondot?”Miért jöttem Amerikába? Elmagyaráztam, hogy azért, mert mostanában nagyon sok katasztrófa történt itt. Azért jöttem, hogy átvegyem a díjat, és szorosabb kapcsolatot alakítsak ki velük. (Igen.) Különben, korábban valahányszor Amerikába jöttem, rögtön távozni akartam. Bármikor idejöttem, nem tudtam sokáig maradni. (Néhány napja földrengés volt itt.) Valóban? (Igen.) Úgy érzem, van itt valamilyen kedvezőtlen erő. Ez a föld nagyon-nagyon jó, de néha rengeteg rossz karmát hoznak létre. (Igen.) Ezért úgy gondoltam, az ő érdekükben fogadom el a díjat, nem magamért. Hogy jó karmikus kapcsolatot teremtsek nekik. Ha megtisztelnek engem, az országuk is megbecsülésben részesül.Ismerik a mondást: amit vetünk, azt aratjuk, ugye? A buddhizmusban így mondjuk. Jézus [Úr] is ugyanezt mondta: „Amit vet az ember, azt fogja aratni.” Ha így megtisztelnek, a jövőben biztosan ők is megbecsülésben részesülnek. Mert ragyogó és kedvező okot teremtenek maguknak. Az amerikai emberek érdekében jöttem ide átvenni a díjat. Ami Tajvant (Formosát) illeti, már hosszú időt, hat, hét, nyolc évet töltöttem ott. Már volt idő arra, hogy minden gyökeret verjen, és nagyon sokan ismernek engem. Közülük már nagyon sokan őszintén és komolyan folytatják a spirituális gyakorlásukat. Nem kell visszatérnem csak azért, hogy átvegyek egy díjat. Ez szükségtelen lenne. Érti, ugye? (Igen.) Ezért nem tértem vissza Tajvanra (Formosára) a díj átvételére. Nem sürgős. Nem utaznék oda külön csak azért, hogy átvegyek egy díjat. Ha például később befejeztem minden munkámat az Egyesült Államokban, meglátogattam a tanítványokat és minden helyet, ahová őszintén meghívtak, majd hazafelé éppen Tajvanon (Formosán) haladok át, akkor, ha még mindig át akarják adni a díjat, akkor rendben van. (Igen.) De nem hagynám el külön az Egyesült Államokat, hogy egészen Âu Lạcig (Vietnamig) siessek egy díj átvételére, majd ismét visszarohanjak. Nagyjából így van. Ezért még nem tértem vissza Âu Lạcba (Vietnamba), érti.Egyelőre valószínű, hogy még egy ideig az Egyesült Államokban utazgatok. Ezúttal nyugodtan itt maradok. Egyszerűen így érzem. Van, amit nem tehetünk meg, mielőtt elérkezne az ideje. Korábban valahányszor idejöttem, már néhány nap után távozni akartam. Néha nagyon türelmes voltam, és sikerült két-három hétig maradnom. Most úgy érzem, tovább maradhatok. (Talán ennek a kapcsolatnak köszönhető.) A kapcsolat miatt tisztelnek meg. (Megtisztelnek.) Az őszinte spirituális gyakorlókat tisztelik meg. (Igen.) Ezáltal pedig áldásban részesülnek. (Igen.) Hogyan lehetne másképp, igaz? (Igen.) A kulcs szereplők több érdemet kapnak. Az ezt támogató emberek, az egész nemzet és az egész ország pedig mind áldásban részesülnek. (Igen.)(Mester, itt, az Egyesült Államokban sok fehér amerikai követi Önt.) Igen, igen. (Sokan voltak?) Igen, elég sokan. (Igen.) Manapság azonban nem sokan meditálnak, mert kevesebben vannak, mint Âu Lạcban (Vietnamban). Általában otthon meditálnak. Túl lusták kimozdulni. Ez miattam van. Ez az én hibám is. Miért? Mert régebben, amikor idejöttem, csak Âu Lạc-i (vietnami) nyelven beszéltem. (Igen.) Ott ültek, és a tolmácsolást hallgatták, ami fárasztó volt számukra. (Igen.) Sokan még a tolmácsolással sem törődtek. Ott ültek, olyan boldogan és élvezettel hallgattak, hogy teljesen elfelejtették, hogy tolmácsolni vannak ott. Ez az egyik ok. Másodszor, nem maradtam itt sokáig. (Igen.) Amikor az emberek eljöttek hozzám, az Âu Lạc-iak (vietnamiak) rendszerint teljesen körülvettek. Az amerikaiak pedig kívül álltak. Nem furakodtak be; nem szoktak hozzá ehhez. Az Âu Lạc-i (vietnami) tanítványok viszont egyáltalán nem voltak félénkek. Amint megláttak, odarohantak és körülvettek. Így a hátul álló amerikaiak végül elbátortalanodtak. Tehát ha egy kicsit tovább maradok, szorgalmasabbá válnak, és fejlődnek a spirituális gyakorlásukban. (Igen.)Ez alkalommal az amerikaiak sokat segítettek az itteni látogatásom során. Például nem pénzről van szó. Hanem inkább hírt adnak róla, meghívják a barátaikat és így tovább. Néha a sajtóval is felveszik a kapcsolatot. (Igen.) Mindezt maguktól teszik; még nem is tudok róla. Néha rendezvényeket vagy programokat szerveznek, majd szólnak, hogy itt-ott történik valami. Akkor elmegyek. Így működik. (Igen.)Ha valami érdemes rá, elmegyek. Például meglátogatom a veteránokat és hasonlókat. Ők a népünkért harcoltak, és megvédtek minket. Függetlenül attól, hogy helyes vagy helytelen volt-e, amit tettek, ezek a fiatalok magasztos eszmék miatt indultak harcba. Különben ki akart volna elmenni, igaz? Ezért elmentem köszönetet mondani. (Mester, erre adományozott 200 000 amerikai dollárt?) Igen, adakoztam 200 000 dollárt is. (A veteránoknak?) Az ország veteránjainak. Igen. Beszámoltak erről? (Arról nem számoltak be.) Semmit sem tudtam róla. (A malibuiról beszámoltak, a veteránokéról azonban nem.) Valóban? (Igen, a malibuiról beszámoltak, a veteránokéról azonban nem.) Hogyhogy senki sem vesz vagy olvas újságot?(Tehát a veteránoknak csak most adományozott, vagy…?) Igen, csak nemrég. (Igen, egészen mostanában.) Igen. Amikor Hawaiin jártam, már megígértem, hogy ha ezúttal találkozom velük, tudatom velük.(És úgy emlékszem, Mester Hawaiin 200 000 USA dollárt ígért a veteránoknak.) Nem ígértem 200 000 dollárt, de azt igen, hogy adok valamennyit. (Igen.) Mivel éppen találkoztam velük, rögtön odaadtam nekik. (Tehát most 200 000 USA dollárt adományoz?) Igen. Igen, már megtörtént. (Mester csak öt-hat percre ugrott be, röviden beszélt, majd rögtön távozott.) Így van, így van. Mert el kellett érnem egy járatot. (Rögtön indulnia kellett.) Igen, el kellett érnem a repülőt. (Tudja, melyik napon jelent meg az újság?) (Ez körülbelül egy hete volt.) Látják, senki sem vette meg. Semmit sem tudtam róla. (Talán megvették, csak nem vették észre.) Valóban? (Néha az ilyen hírek... több hasábot is elfoglalnak.) Megvan Önnek az az újság? (A metró közelében.) (Néha megjelenik utána, de az emberek nem veszik észre.) Már kidobták. Így van. (A metróban.) Valóban? (A „Metro” rovatban.) Kérjenek meg valakit, hogy nézze át a közelmúlt újságjait. (Igen.) Mind azt mondják, hogy mindenütt megjelent, de én nem tudtam róla semmit. Hadd nézzem meg, és legyek végre egy kicsit büszke. Hadd erősödjön egy kicsit az ego. Fárasztó az is, ha az embert folyton bírálják. Adjunk neki egy kis vitamint, hogy újra munkába állhasson. (De az ego egyike azoknak, amit a Legfelsőbb Mester tilt.) Nem baj. Mi használjuk az egót, ne az használjon minket. Ennyi. (Igen, így van.) (Ez a fontos.)Önmagában semmi sem jó vagy rossz. Attól függ, hogy használjuk. (Igen.) Még a mérget is fel lehet használni betegségek gyógyítására, látja? (Igen.) (Tehát Mester 200 000 amerikai dollárt adományozott a malibui tűz áldozatainak, és a veteránoknak is adományozott?) Nem. (Nem. Az adomány általában a tűzkár-enyhítési munkálatokra volt?) Az általános tűzkárok enyhítésére. (A közelmúltban 200 000 amerikai dollárt adományozott Dél-Kaliforniának. További 200 000 dollár jutott az Egyesült Államok egészét képviselő veteránszövetségnek, összesen tehát 400 000 dollár.) Igen, így van. Összesen 400 000 amerikai dollár. (Összesen 400 000 amerikai dollár.) Azt mondtam nekik, lépjenek kapcsolatba Tajvannal (Formosával), és adják meg a bankszámla adatait, hogy átutalhassuk a pénzt. (Igen.) Nem hordok magamnál kötegnyi pénzt vagy készpénzt. Elég, ha írásos kötelezettségvállalást adok nekik. Felveszik a kapcsolatot, és közlik, milyen csatornán küldjük el.Photo Caption: “Finom, elegáns, vad erdei fűvirágok, egy szerető, óriás barát által védelmezve”
